A Széljárók és a WindFlute
Az Észak távoli, jeges vidékein élt egy különleges nép, a Széljárók. Ők a szél irányába vándoroltak, mindig új és ismeretlen helyeket keresve. Legféltettebb kincsük egy különleges fuvola volt, melyet WindFlute-nak neveztek. A legenda szerint a fuvolát egy hatalmas hóvihar közepén találták, és a szél szelleme ajándékozta nekik.
A WindFlute teste puha, fehér szőrrel volt borítva, és játék közben gőz szállt fel belőle. Hangja olyan volt, mint a szél suttogása, a hópelyhek tánca és a jégcsapok törése egyszerre. Amikor a Széljárók játszottak rajta, a vadállatok megnyugodtak, a fák meghajoltak, és a hóvihar is elült. A WindFlute hangja segített nekik megtalálni az utat a végtelen hómezőkön, és kapcsolatot teremteni a természet szellemeivel.
A WindFlute azonban nemcsak egy hangszer volt, hanem egy szent tárgy is. A Széljárók hittek abban, hogy a fuvola őrzi a népük történetét és bölcsességét. Amikor egy új tag csatlakozott a közösséghez, a legidősebb zenész megtanította neki a WindFlute titkait. A fuvola hangja összekovácsolta a népet, és segített nekik túlélni a zord északi körülmények között.
A WindFlute különleges képességei:
- A természet irányítása: A Széljárók a WindFlute segítségével képesek voltak befolyásolni az időjárást, megnyugtatni a vadállatokat és kommunikálni a természet szellemeivel.
- Gyógyítás: A fuvola hangjának gyógyító ereje volt, képes volt enyhíteni a fájdalmat és meggyógyítani a sebeket.
- Jövendölés: A WindFlute segítségével a Széljárók bepillantást nyerhettek a jövőbe és megjósolhatták az időjárást.
A WindFlute védelme:
A Széljárók titkos rítusokat végeztek, hogy megóvják a WindFlute-ot a gonosz erőktől. Hittek abban, hogy a fuvola elvesztése katasztrófához vezethet a népük számára.